Sarlós Boldogasszony Főplébánia

Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

1Kor 3,16

A város felé közeledve három égbemagasodó torony köszönti az érkezőket, a két katolikus templom tornyai: az egycsövű és a kétcsövű – ahogy a helybéli szóhasználat mondja. A város egyetlen műemléktemploma a szimplatornyú Sarlós Boldogasszony-templom, a város egyik legrégebbi középülete. Építése 1744-ben kezdődött, falai 1752-re épültek fel. A korábbi torony először 1753-ban épült fel, de ez 1754-ben a gyenge építőmunka miatt ledőlt, ezért újjá kellett építeni. 1761-ben került sor a felszentelésre, a mostani torony 1770-ben épült. A barokk templomot 1803-ban késő barokk stílusban átépítették, és rézborítással látták el a korábban zsindelyezett toronysisakot.

A Fő utca végében álló Ótemplom kelet-nyugat tengelyben épült homlokzat előtti, 53,8 méter magas toronnyal, keleti végében a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. A keskenyebb és alacsonyabb szentély két oldalán sekrestye és oldalkápolna áll. A díszes, oszlopokkal tagolt, szemöldökpárkánnyal ellátott bejárat fölött, a kórusablak párkányán Jézus látható két angyal társaságában, fölötte a copf stílust képviselő füzérdíszítések figyelhetők meg. A torony falazatának nagyjából a felénél húzódik a hangsúlyos timpanon benne Istenszem-motívummal. A lépcsőház ablaka ovális alakú. A torony a harangok szintjén galériás kiképzést kapott, vagyis tűzfigyelő erkéllyel rendelkezik, valaha ebből a toronyból figyelt a városra a tűzőrség. A toronyórát Rancz Lajos órásmester tervezte, különlegessége a hazánkban ritka, színes számlap és a szépen faragott, a barokk épület pompájához illeszkedő mutatók. A tornyot volutás oromzat kapcsolja össze a templomhajóval.

Bővebben...

 Jézus mondja:
„A szív bőségéből szól a száj! A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kin-cséből rosszat szed elő. Mondom nektek: min-den fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.” (Mt 12, 34-37)
    Hogy kinek mi lakik a szívében, azt szavai híven tükrözik. Be-szédünk tartalma, szépsége, vagy éppen minősíthetetlensége megmu-tatja kik vagyunk. „A szív bőségéből szól a száj!” – mondja Jézus, s ezzel rávilágít arra, hogy beszédünk elárul minket.
    Az Ószövetség így fogalmaz: „Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha valaki beszél, kiderül a gyengéje. A cserép akkor lesz ke-mény, ha forró a kemence, az ember értékét pedig a beszéde szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik meg a kertet, az embert szavai alapján ítélik meg. Ne magasztalj senkit, amíg nem beszélt, mert ez az ember legjobb próbája.” (Sir 27, 5-8)
    Nagyanyám nem mondott, nem is tudott csúnyákat mondani, vagy csúnyán beszélni, mert szép lelke volt. A széplelkű emberek szépen beszélnek. Jó volt nagyanyámat hallgatni, mert beszédje emberségre, türelemre, alázatra, szelídségre, jóságra, szeretetre és hitre tanított.
    Trágár beszéddel még senki sem tette jobbá a világot. A trágár beszéd csak arra jó, hogy megsértse, irritálja a másikat, - és megmutassa belső világunk értéktelenségét.
   Ha jobbá akarjuk tenni a világot, és élhetőbbé, boldogabbá akar-juk tenni az életet, akkor törekedjünk az igazi értékek megvalósítására: a szelídségre, az alázatra, a türelemre, a jóságra, és legfőképpen az értelmes, okos és önfeláldozó szeretetre. S akkor szavaink is ezt fogják tükrözni.
   Ne feledjük Jézus figyelmeztetését: „A jó ember szívének jó kin-cséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből szól a száj!” (Lk 6, 45)

Rónaszéki Gábor
plébános