Jézus mondja:
„A szív bőségéből szól a száj! A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kin-cséből rosszat szed elő. Mondom nektek: min-den fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.” (Mt 12, 34-37)
Hogy kinek mi lakik a szívében, azt szavai híven tükrözik. Be-szédünk tartalma, szépsége, vagy éppen minősíthetetlensége megmu-tatja kik vagyunk. „A szív bőségéből szól a száj!” – mondja Jézus, s ezzel rávilágít arra, hogy beszédünk elárul minket.
Az Ószövetség így fogalmaz: „Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha valaki beszél, kiderül a gyengéje. A cserép akkor lesz ke-mény, ha forró a kemence, az ember értékét pedig a beszéde szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik meg a kertet, az embert szavai alapján ítélik meg. Ne magasztalj senkit, amíg nem beszélt, mert ez az ember legjobb próbája.” (Sir 27, 5-8)
Nagyanyám nem mondott, nem is tudott csúnyákat mondani, vagy csúnyán beszélni, mert szép lelke volt. A széplelkű emberek szépen beszélnek. Jó volt nagyanyámat hallgatni, mert beszédje emberségre, türelemre, alázatra, szelídségre, jóságra, szeretetre és hitre tanított.
Trágár beszéddel még senki sem tette jobbá a világot. A trágár beszéd csak arra jó, hogy megsértse, irritálja a másikat, - és megmutassa belső világunk értéktelenségét.
Ha jobbá akarjuk tenni a világot, és élhetőbbé, boldogabbá akar-juk tenni az életet, akkor törekedjünk az igazi értékek megvalósítására: a szelídségre, az alázatra, a türelemre, a jóságra, és legfőképpen az értelmes, okos és önfeláldozó szeretetre. S akkor szavaink is ezt fogják tükrözni.
Ne feledjük Jézus figyelmeztetését: „A jó ember szívének jó kin-cséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből szól a száj!” (Lk 6, 45)
Rónaszéki Gábor
plébános